Hogy őszinte legyek, nem erre számítottam. Én komolyan azt hittem, az elmúlt két év, de ha az nem, akkor az Úr 2011. esztendeje, de ha még az sem elég, akkor legalább az elmúlt két hónap rádöbbentette a zembereket Viktor értékeire. Úgy értem amellett, hogy ő sosem hazudik.
Papa, nem tetszett eltévedni picit? Úgy értem, nem térben, hanem időben?
Hát, nem. Messze nem. Százezren kivonultak, hogy leszo... biztosítsák Orbán Viktort feltétel nélküli odaadásukról. Feltétel nélküli, mint a kutyáé, akit hiába éheztet, ver naponta véresre a gazdája, csak oda-odamegy megnyalni a kezét. Szeretnék gratulálni, tényleg. Viktornak, nem ezeknek a ... hagyjuk. Szóval minden elismerésem Viktornak, amiért képes ilyen vakhűséget generálni saját maga iránt.
"Éljen Kim Ir Szen! Éljen Kim... Mi, hogy ez nem az az ország? Áááá, csak idő kérdése..."
Nyugodtan legyek lehülyézve, leparanoidozva, leárulózva, de ezek után látom Viktort még tovább szemtelenedni az EU-val, és úgy általában mindenkivel szemben - kivéve a zembereket, mert őket csak szimplán hülyének nézi. Joggal. Látom, amint Magyarországot elsőként kibasszák az Unióból, mint macskát szarni. Látom, amint az újonnan létrejött Néphadsereg, több százezer fősre felduzzasztva, körkörös védelemre rendezkedik be, hiszen alig lesz olyan szomszédunk, aki nem a külföldi karvalytőke markában vergődik. Látom magamat, amint kenyérjeggyel a kezemben állok a kilométer hosszú sor végén a töküres Állami Áruház előtt. És látom a sok barmot, pár évtized múlva, amint zokogva vesz végső búcsút Vezérünktől, akinek annyi mindent köszönhet a magyar nép. Most éppen semmi nem jut eszembe, hogy mit, de majd akkor biztosan megmondja az egyetlen fogható tévéadó.
Képek by Index
