Azt hiszem, döntöttem. Bármennyire is ellentmondó egymásnak a vessző két oldalán álló kifejezés.
A piros sarokban Orbán "Bulldózer" Viktor, a kékben Magán "Tőzsdés" Nyugdíj. Hmm-hmm. Ki a nyerő, ki a nyerő? Ha nagyapámra hallgatok, akkor "az állami nyugdíj a biztos". Ha a Viktorra, akkor ezek, bazmeg, eltőzsdézik. Ha meg magamra, akkor Viktor beperel becsületsértésért. Mintha lehetne elkövetni ellene olyat.
Szóval, lehet, hogy nagyon megszopogatom a répát később, de maradok manyupos. Kár, hogy amelyikben vagyok, illetve voltam, bejelentette: bezár a bazár. Át kell mennem egy másikba.
Itt is két jelentkező van (legalábbis, aki már többé-kevésbé biztos), egy magyar, és egy holland (a'sszem hollandok). Ugyan nem epekedek a magyarért, de azt hiszem, hasonló a döntési metódus, mint annó, amikor a frankhitelt akarták rámtukmálni. A hollandusok, látva a mai magyar megbízható, kiszámítható jogi viszonyokat, ahol senki nem tud egy tollvonással átírni 150 törvényt, mert reggel hígabbat székelt a szokásosnál, esetleg fogják a sátorfájukat, oszt odébbállnak, én meg szaladgálhatok az (egyre kevesebb) maradék pénzem után, a magyar meg csak túlélt már egy gengszterváltást is.
Szóval, OTP. Viktornak meg azt üzenem, hogy bekaphatná, ha hagynám neki, de amíg egy fillérem is van, azt nem adom önszántamból az ő zse... izé, kezébe.
